A munka világa

2013.07.26 21:33
Ma este fél tíz van! Már le kellene feküdnöm, hogy holnap hajnalban fél négykor fel tudjak kelni! Miért? Dolgoznom kell. Életem legfontosabb mozgatórugója a munkahelyem. Nehéz, de szeretem. Pedig csak egy egyszerű betanított munka, de jól érzem magam a munkahelyemen. Fáradt vagyok! Beteg, és ingerlékeny! Nem saját otthonomban, hanem albérletben lakom, egy egész más városban, mint ahol születttem, és a saját házam van. Azért, hogy házamat meg tudjam tartani, el kellett jönnöm, hogy munkahelyem legyen. Otthon sajnos nincs munkahely! De a rezsit fizetni kellett. Itt is kell fizetni a rezsit, de eddig nem kellett albérletet fizetni, most már azt is kell. Meg a svájci frank alapú kölcsönt, mely még nagyon hosszú ideig tart, és folyamatosan emelkedik. Ja, és van egy ördögi kör: gyógyszereim is nagyon drágák, de nélkülük nem tudok dolgozni, viszont, ha nem dolgozom, akkor nem tudom kiváltani. Nehéz élet ez, de az élet mindig szép, mindig tartogat meglepetéseket. Jót, vagy rosszat, nem lehet tudni. De az életet élni kell.

Minden ismeretségem, barátságom ott zajlik a munkahelyen, vagy itt, az internet előtt. Mert bizony vannak internetes barátaim is, akiket soha nem láttam, nem találkoztam velük, viszont sokat írunk egymásnak, és a közös hobbink összehozott bennünket.
Próbálkoztam már internetes munkával is, de sajnos nekem nem jött össze. Remélem, hogy akad más, akinek sikerült pénzt keresni ezzel. Próbálkoztam az MLM-vel, de sajnos ez azzal járt, hogy az emberek fizetésképtelenné válása után már én sem bírtam fizetni a megrendelt termékek árát.
Mostani munkahelyem bizonyos alapbiztonságot ad, mert határozatlan idejű a szerződésem. Tudom, ez nem sokat jelent, de nem kell egy bizonyos határidő után hosszabbítani, vagy rettegni, hogy vajon meghosszabbítják-e a szerződésemet. Havi fix fizetést kapok, igaz, csak hatórás munkaidőben, de még ez az idő is sok. Pedig szeretnék még sokáig dolgozni, hogy legalább magamat el tudjam látni.
Bizonyára sok hozzám hasonló ember él még hazánkban, vagy a világban. Vannak rosszabb helyzetben levő emberek (családok) is. (Zárójelbe jegyzem meg, hogy jobb helyzetben is vannak elegen.)
Most elgondolkodtam egy kicsit, hogy miért is írom le mindezt, de nem jut eszembe okos érv. Csak úgy! Mert jól esik. Talán egyfajta gyónás Isten felé, olyan modern gyónás. Mert hiszem, hogy megsegít. Hiszem, hogy mindig időben itt van a segítsége, és mindig a legmegfelelőbb módon.

Ez nagyon szép Ima ugye? Hiszen az ember menedéke az otthona. Mindegy hol alakítja ki, mindegy merre él, de kell lennie egy olyan biztos pontnak, ahol menedékre talál, amit otthonnak nevezhet, ahol Istennel lehet. 2000 óta vagyok a Krisztus Szeretete Egyház tagja. Hiszem, hogy Jézus vitte el a bűneinket, a betegségeinket, a szegénységünket, és vezekelt helyettünk. Nekünk jól kell élnünk, és meg kell hallanunk, amit Jézus üzen. A szeretet mindenek felett. Haraggal nem lehet embertársaink felé fordulni, vagy, ha megtörténik, a "nap le ne menjen a te haragodon". Képesek vagyunk kiengesztelődni, és megbocsátani. Képesek vagyunk kiengesztelni, és bocsánatot kérni. Én megteszem ezt, lefekvés előtt, mert ki kell érdemelnem, hogy megbocsáthassak magamnak, és Isten is megbocsáthasson nekem.

Hálás vagyok Jézusnak, a Mennyei Atyának, hogy bocsánatot nyertem. Igyekszem keresztényhez méltóan élni, és igyekszem, hogy holnap is türelmes legyek, és ne sértsek meg senkit sem, még akaratlanul sem. Köszönöm Istenem!

Szeretek dolgozni! Szeretek munkába járni, és hasznos ember lenni. Jó érzés, hogy még mindig hasznára vagyok a társadalomnak. Szívemben mindezek a gondolatok forogtak, és azt hiszem, forogni fognak ma éjjel is. Most elmegyek aludni, és örülök, hogy olvastál.