Otthonom ajtaját kinyitom

Lépj be, nézz körül. Ma megnyitottam szívem és lelkem feléd. Minden, amit ezen a lapon megtalálsz, én vagyok. Képeim, írásaim, idézetek, versek híres emberektől. Nem vagyok irigy, de adakozó csak a lehetőségeimhez mérten. Kapok, adok! Szeretnek, én mindig szeretek. Ha megbántok valakit, megsértek, vagy kiállhatatlan vagyok, lelkem sír, zokog, fáj. Véletlen!? Ember vagyok! Nem tökéletes, de igyekszem. Mindenem az otthonom, ahova talán többé soha nem tudok visszatérni. Mire végre biztos talajon állhattam volna, leütöttek róla, mint egy teke-bábút! De felállok, mert meg kell értenem azt is, aki jót tett velem, és most neki van szüksége arra, hogy megértsem! Igyekszem!
Nagyon sok embert megbántottam, de nem akarattal. Szavaimat legtöbbször félreértik. Talán nem tudom elmondani azt, amit akarok. Gyermekeim is mondják, hogy sokszor félreérthető. Hát én tehetek arról, hogy gyönyörű magyar szavainknak olyan sok a jelentése? Én tehetek arról, hogy pont azt az egy félreérthető szót értik meg, és veszik ki szövegkörnyezetéből, mely nem is így szól? Ha leírom, hogy MI, mit értesz ezalatt? Szerintem én, Te, és az azonos körben mozgók. Vagyis most éppen mi, akik itt vagyunk. Vagy mi, akik itt lesztek.
Kinyitottam lelkem ajtaját, de még nem tudtam sarkig tárni, hogy mindenki beférjen. De gyertek, szép sorban, egymás után, hogy szokjuk, élvezzük egymás társaságát. Lélekben csodás ember vagyok, és tudom, hogy minden ember csodás. Isten így teremtett bennünket.
Szeretem a tegező stílust. Nem bántó, hiszen a tisztelet így is meg van. Könnyebb, jobb így beszélgetni! Közvetlenebb, nem kell betanult szövegeket szajkózni, természetes, önkéntelen beszélgetést, társalkodást eredményezhet.

Lépj be, otthonom ajtaját kinyitom!